A mechanikus berendezések esetében normális, ha nem áll le 24 órán keresztül, és ez is magas követelményeket támaszt a lemezlánc fontos részével, mert ha bizonyos fáradási értéket elérünk, a lánc gyorsan meghiúsul. . Az alapelv az, hogy az üzemeltetés során túlzott terhelésnek van kitéve, ami egyenetlen erőt eredményez, amely hajlamos a törésre vagy szorulásra.
Amikor a lemezlánc működik, a láncot váltakozó húzófeszültség-állapotnak vetjük alá, mivel a lánc feszültsége a laza oldalon és a szoros oldalon eltérő. Bizonyos számú feszültségciklus után a láncelemet a nem megfelelő fáradási szilárdság miatt megszakítják, a lánclapon fáradtsági törés következik be, vagy a hüvely és a görgő felületén fáradtsági ütés következik be. Jól kenhető lánchajtásnál a fáradtság erőssége határozza meg a lánchajtás fő tényezőjét.
Általában csak az alkatrészek megerősítésével oldható meg. Például a gyártó különböző eszközökkel erősíti meg az alkatrészeket, például a kémiai hőkezelést, hogy az alkatrész felületét karburálja, és a lánclemezt összenyomják, hogy ellenálljanak a feszültségkoncentrációnak és szélesítsék a lánclapot. A derékszélességet a lyuk feszültségkoncentrációjának mérséklésére használják, és az alkatrészeket lövedékelésnek vetik alá.










